 |
Sopron Vármegyénknek minden szeglete maga a tanúságtétel. Itt született a legnagyobb magyar gróf, Széchenyi István, de 1948 után az akkori rendszer itt rendezte be a politikai foglyok kényszermunka táborát.
A vármegye sorsát azelőtt évszázadokig az Esterházyak határozták meg, jólétet, biztonságot és fejlődést hozva mind a magyar (kb. 50 %), mind a német (kb. 40 %) és a horvát (kb. 10 %) anyanyelvű lakosságnak egyaránt. Az államalapításkor még színtiszta magyar lakossággal rendelkező védelmi várvidék területére a későbbi évszázadokban került a másik két nemzetiség betelepítésre.
ÁGFALVA: kis falu, néhány km-re nyugatra Soprontól. Ez az a pontja a mai csonka Magyarországnak, mely a legközelebb esik történelmi határunkhoz, mindössze 10 km-re. Csak 10 km. És mégis… “egy porszeme sem a világnak, csak az kell, ami a miénk volt...”
CIVITAS FIDELISSIMA
Mindannyian tudjuk és ismerjük: Sopron, a hűség városa. Miután a trianoni döntés alapján – 1920-ban – Ausztriához csatolták, egy 1921-es népszavazáson a lakosság a lakosság elsöprő többséggel a Szent Koronához való visszatérésről döntött. A hivatalos és széles körben elterjedt álláspont szerint Sopron és nyolc környékbeli falu visszatérte a győztes nagyhatalmak „jóindulatának” köszönhető, mely szerint alkalmazták a népek önrendelkezésről szóló Wilsoni elvet. Az igazság viszont az, hogy a Prónay Pál vezette szabadcsapatok, az ún. „Rongyos Gárda” fegyveres ellenállása kényszeríttette ki a népszavazás kiírását. Ezzel az utazásunkkal tehát tisztelegjünk azon honfitársaink emléke előtt, akik egy percre sem nyugodtak bele az ország szétdarabolásába. Végül is ezen események alapján alakult ki a mai állapot, mely szerint az eredetileg 3256 km2-nyi vármegyéből Ausztriához került 1341 km2, míg nálunk maradt 1915 km2.
|